Joanna Cassidy, a ragyogó színésznő

Elgondolkodtatok már azon, hol vannak azok a színészek és színésznők, akik ismertek, és 60-on túl vannak? Plusz még ma is aktívak? Kik szerepelnek még ma is olyan produkciókban, amelyeket jegyeznek a mozik?

Zhoraként sokan felfigyeltek rá

Joanna Cassidy sosem volt élvonalbeli sztár, viszont ismertségét jól tudta kamatoztatni, hogy folyamatosan, egész életében kapott kisebb szerepeket, sőt talán napjainkban így 70 évesen, egyre többet is. Nézzük meg, ki is ő.

Élete átlagosan indult, talán mondhatjuk így, elvégezte iskoláit, majd felnőtt, és munkához kellett fognia. Mivel egy szép arcú magas lányról volt szó, divatmodellként helyezkedett el 1964-ben. Miközben már ilyen fiatalon férjezett volt, a modellkedés mellett apró statisztaszerepet is kapott filmekben. Cassidy házassága kevesebb mint 10 év után tönkremenni látszott, mikor a filmezés nagyobb szerepet kapott az életében, válása után pedig Los Angelesbe költözött. Életének ezt követő szakaszáról már sokkal többet tudunk. A 70-es években igyekezett minden erejével megvetni a lábát Hollywoodban, ám inkább tévés szerepekhez jutott, filmekben csak kis szerepek jutottak neki. Ne feledjük, ekkor már a harmincas éveit taposta, így nyilvánvalóvá vált (így utólag mindenképp): a nagy áttörés nem sikerült. A nyolcvanas évek elején azonban mégis szerencse érte: habár addig nem szerepelt jelentősebb mozikban, tévés szinten gyakorta láthatták a  nézők, sőt Golden Globe-ot is nyert; kiemelkedőbb szerepet kapott egy nagyszabású sci-fiben, a Blade Runner-ben. Zhora szerepe

Talán erről a képről mindenki felismeri,
Cassidy a bébicsőszös filmben.

mai napig az ő egyik legfontosabb alakítása, főként hogy a film mindenféle szempontból egy fontos alkotás. Cassidy ezt követően is a tévés produkciókban találta meg a helyét, de többek között szerepelt például a "Kipurcant a bébicsősz, anyának egy szót se!" című, nálunk is sikeres vígjátékban, ahol a fiatal Christina Applegate első saját filmjében vállalt kiemelkedő szerepet. A 2000-es évek sok mindenki életében áttörést hozott: míg a 80-as években olcsó filmek százai jöttek ki videóra, a 90-es években ez a tendencia igencsak lecsökkent, a 2000-es években pedig mikor már egy digitális kamerával bárki tud rögzíteni bármit, elszaporodtak az igényesebb (és igénytelenebb) amatőr filmek, olcsóbb stúdiók, cégek produkciói. Ebből a hullámban Cassidy ismét kimaradt (érdekes dolog), és inkább vendégszerepek hoztak számára pénzt, és szereplési lehetőséget, majd az évtized vége felé a komolyabb sorozatos szerepekben visszatérő szereplőként tartották számon a Szólíts Fitznek!-ben, vagy a Hidegsebészben, sőt Emmy-díjat is kapott. Mostanság is van teendője: amellett, hogy igencsak otthon van az internetes témában, Twitteren és Instán is fenn van, és nyomja a szelfiket, Isla Fisher-rel közösen készített horrorfilmje hamarosan megjelenik, emellett további televíziós és filmes szerepek is várják.

Joanna napjainkban

Most, hogy betekintettünk picit a modell-színésznő munkásságába, felmerül a kérdés, miért is érdemes rá odafigyelni? A rajongók állítják, igazán tündéri nő, és ez meglátszik a projektjeiben, az elhivatottságában, stílusában, szerepeiben. A Blade Runner kultikus szerepéhez annyira ragaszkodik, hogy 2007-ben a felújított dvd-kiadásra újraforgatott egy jelenetet, amit korábban egy nem túl szerencsés módon egy rossz árnyalatú parókával rendelkező statiszta vágott tönkre. 2012-ben gondolt egy merészet: majd 70 évesen a film egyik le nem forgatott merész, kígyós, erotikus-táncos jelenetét készítette el, nagy sikerrel. Idén azt is elmondta, ha remake készül a filmből, ragaszkodik a saját szerepéhez, mindenképp akar majd benne szerepelni. Valljuk be, ez nem is lehetetlen, hiszen Joanna amúgy sincs rossz formában, és a mai technikával viszonylag egyszerűn tudják a vonásait fiatalabbá varázsolni, ha éppen arra volna szükség.

Logan futott és futni fog

Manapság jól el lehet különíteni a filmnézők csoportját: az egyikbe tartoznak azok, akik inkább az újabb filmeket nézik, a másikba, akik meg mernek nézni mondjuk egy 20, 30, netán 50 éves produkciót is.

A város igencsak impozáns, de sajnos csak egy jól sikerült makett

A Logan futása című film 1976-ban jelent meg, azaz jövőre negyven éves lesz. Egy sci-fi esetében

minden évtized egy hatalmas terhet jelent, hisz bármennyire is igyekeztek az adott technikai színvonalat kihasználni, a trükkökben nincs megállás, folyamatosan változnak, és szépülnek is. Nyilván lehet ellenpéldákat mondani, de a nagy stúdiófilmek már egy évszázada hozzák évről-évre a nagy volumenű produkcióikat, és csak az idő dönti el mennyire fognak rá emlékezni.

A Logan futása c. 2 Oscar-díjra jelölt film nem ivódott be annyira az emberek emlékezetébe, ami többek közt annak is köszönhető, hogy bár technikailag szépen kivitelezett, klasszikusnak mondható kétfőszereplős kalandfilm nem volt átütő semmilyen téren: egy picit lehetett volna izgalmasabb, szerepelhettek volna csak egy kicsit nagyobb sztárok benne, és odafigyelhettek volna arra is, ha már tükrökkel rakják tele a díszletet, akkor azon ne látsszon folyton a stáb (nem véletlen, hogy egy gyakorlott díszlettervező, és rendező nem használ és nem is használt tükröket).

A lányok a 23. században is megtépik egymást,
ha kell

A film két nagyobb részre bontható a helyszínek, és a karakterek változása szerint: a utópikus, modern kalitkaváros jó kiindulópont egy sci-fihez, megismerjük a karaktereket, és az alapproblémát is (minden 30 évesnek meg kell halnia, és vannak akiknek ez az ötlet nem tetszik, és menekülni próbálnak), Miután világossá válik, hogy ez a világ több hibát is magában rejt, hőseink is menekülőre fogják, és átnyargalunk a kinti világba: egy zöld, növényekkel borított, romos, amerikai helyszínre. A játékidő mintegy fele itt játszódik. Az itteni világ csendes, és még annak ellenére, hogy teljesen más, mint a szereplőink által addig ismert világ, mégis valahogy szimpatikusabb nekik. Ennek ellenére sem maradnak, vissza akarnak térni, de ahogy majd a végkifejletet látni fogjuk: egy kicsit minden máshogy alakul.

Megvan a legjobb Asylum-os jelenet, de a film irtó gyenge

Az Asylum-filmek már gyakorlatilag mindenki számára ismerősek: ki ne hallott volna a Golden Gate-hidat kettéharapó, levegőben repülőt kettéharapó cápáról,  vagy a Cápaviharról?! Ezek a jelenetek, filmek nagy médiavisszhangot kaptak, mémek százai készültek hozzájuk, amivel ismertségük tovább nőtt. A gyártó természetesen pedig csak keresett rajta. A srácok üzleti érzéke mindenképp vitathatatlan, a jól bevált recept: vegyünk elő egy vagy két régi sztárt, akiknek minimum 10 éve befellegzett a karrierjének, rakjunk bele poénos jelenetet, és adjunk hozzá rémes CGI-t (amiért a főiskolán lehet megbuknál animáció szakon).

A szereplők még a teljesen hihetetlen alapsztorit és igyekeznek
hitelesen előadni. (Fotó: Universal Channel.)

Idén egy újabb ikonikus folytatást készítettek a Mega cápa sorozathoz, amelyben szegény cápa (már komolyan sajnálom, miket él át!) egy ukrajnai hadikolosszus által felrepül a holdra. A film ezen jelenetét a japán előzetesben már ellőtték, sőt nem csak azt, hanem kb. az összes CGI-re épülő pillanatot. 

Ami elég szomorú, mert én igyekeztem megnézni a filmet, azt gondoltam, végre egy pörgős kis valamit is kiad a keze közül a stúdió, de sajna nem. Kevés helyszínnel és ismert szereplők nélkül igyekezték eladni a Kolosszusos folytatást, ami nem jött be. 

A film: *
Japán előzetes: ****
(alább megtekinthető)

August Rush: nem használt poszterek

Aki ismeri, szereti az August Rush (itthon: A szeretet szimfóniája) című filmet, az nagyon fog örülni ennek a posztnak. 

Mint bizonyára sokan tudjátok, egy film miután készen van, azaz végső állapotába került, utómunkák, vágás, minden befejeződött, még azért mindig "nincs készen". Minden filmhez plakátokat, sajtóanyagokat, információs füzeteket, reklámokat stb. kell gyártani, amelyet összefoglalóan úgy is nevezhetünk, hogy promóció, Természetesen a promo már a film befejezése előtt megkezdődik, az egyik legfontosabb eleme pedig filmplakát. Ezt látják az emberek a mozikban, utcákon, magazinokban, nagyban segíti (vagy hátráltatja) a figyelemfelkeltést. 

Az August Rush című filmhez több száz poszter készült, míg elérte a végleges formátumát. Most, a fel nem használt, elvetett ötletekből tekinthettek meg párat (MQ méretben, ~ 1000px).

Képgaléria következik:

Neked melyik tetszik? Szerinted valamelyik hatásosabb lett volna az eredeti poszternél?

Az aztékok kincse - eredeti kirakatképek

Az "Az aztékok kincse" klasszikusnak nehezen nevezhető, de igencsak ismert nyugatnémet film, amely természetesen hazánkban is elérhető volt. Habár Karl May novelláiból, köteteiből számos filmet készítettek, ennek a darabnak már az akkori kritikusok sem örvendeztek annyira, fő hibaként az alapmű és a film közti eltéréseket hozták fel, de a közönség is látott már jobbat.
Ebben a bejegyzésben a régi, ötvenéves mozis kirakatképek szkennelt változataiból szemezgetünk: